Soha senki nem fogja átérezni azt, amit most érzek. Feladtam újra a hírdetést. Eladósorba került Dina (a kocsi, nem a párom :) ). De ez most nem haragból, hisz annyi idő eltelt már azóta, hogy legutóbb megmakacsolta magát, hogy már nem érdekes az egész. Az ember csak a szépre és a jóra emlékszik mindig. Az életem része volt mióta nálam volt, megnyugtatott, ha szomorú voltam, megmutatta az erejét, ha kellett és megmutatta nekem, hogy az élet főleg nyitott tetővel szép. :) És persze, mivel nő, rendszeresen felbaszta az agyam, ha valami nem tetszett neki. Nem tetszett, amikor hűtővíz nélkül meghajtottam és az sem, amikor nem megfelelő szerelőhöz vittem. (mondjuk ezeket megértem). Sok, nagyon sok élményem fűződik hozzá és rengeteg fotó készült róla. Hiányozni fog. De a többi nővel ellentétben abban biztos vagyok, hogy egyszer, ha nem is rövid időn belül, lesz még egy Dinám. :)

Szóval, Ludolf, Mike és végül Dina. Elhagytatok, de boldogan és büszkén gondolok rátok. Az enyémek voltatok és örültem, hogy vagytok nekem.