Eszembe jutott, most, hogy olyan sokat nézegetem a régebbi motoros képeket az első siroki motoros találkozó, ahova Imrével és Zozival együtt mentünk. 4-en, 2 motorral. Ott volt még Viki is Zozi akkori barátnője, de ténylegesen a sztorihoz ezen kívül semmi köze, hisz érkezés után azonnal aludni ment... Ezt inkább nem értékelem.
Szóval, Sirok. Kis, 125-ös ETZ-mmel felvonszoltuk magunkat a hegyen (2-esben, 30-al), a megengedett 250 kilós súlyból, 125-öt a motor tett ki (én akkor is olyan 70, Imre egy kicsit több, plusz hálózsák, sátor, és 2 táska.), szóval egy kicsit felmálháztunk szegénykét. Szóval, 30-al fölfelé, a motorok csak úgy döngettek el mellettünk, a kis egyhengeres pedig vért izzadt míg felment a hegyre, de felért... Sőt. Le is ment. :)
Érkezés után, felmentünk a tábor legmagasabb és a színpadtól legtávolabbi pontjára, gyors lepakolás és irány inni. Viki itt kiszállt és sajnos egy jó ideig Zozit is kivonta a mókából. Imrével lementünk, sör-sör-sör, majd P-mobil koncert... Ülünk a domboldalban és élveztük a zenét...
Épp a 2forintos dal szólt, amikor az énekes megkérte a fickókat, hogy most csak ők énekeljenek. Fickók teli tüdőből üvöltenek. Majd a nők következtek. Természetesen a nők valamivel kevesebben voltak, de énekeltek ők is, amennyire tőlük telt. Majd az énekes megkérte, hogy most a buzik énekeljenek... Ekkor csak 1 hang hallatszott: Imre mellettem... :D Nem mintha ilyen beállítottságú lenne - tudtommal -, de így elérte, hogy mindenki észrevegyen minket... Sírva röhögtünk és röhögünk azóta is ezen a bulin, de mivel 3-ónkon kívül, más ismerős nem volt ott, így nem érezheti át a dolog szépségét. Ott voltunk és szabadok voltunk. Azóta se sokszor, de dolgozunk az ügyön...:)
Szóval, Sirok. Kis, 125-ös ETZ-mmel felvonszoltuk magunkat a hegyen (2-esben, 30-al), a megengedett 250 kilós súlyból, 125-öt a motor tett ki (én akkor is olyan 70, Imre egy kicsit több, plusz hálózsák, sátor, és 2 táska.), szóval egy kicsit felmálháztunk szegénykét. Szóval, 30-al fölfelé, a motorok csak úgy döngettek el mellettünk, a kis egyhengeres pedig vért izzadt míg felment a hegyre, de felért... Sőt. Le is ment. :)
Érkezés után, felmentünk a tábor legmagasabb és a színpadtól legtávolabbi pontjára, gyors lepakolás és irány inni. Viki itt kiszállt és sajnos egy jó ideig Zozit is kivonta a mókából. Imrével lementünk, sör-sör-sör, majd P-mobil koncert... Ülünk a domboldalban és élveztük a zenét...
Épp a 2forintos dal szólt, amikor az énekes megkérte a fickókat, hogy most csak ők énekeljenek. Fickók teli tüdőből üvöltenek. Majd a nők következtek. Természetesen a nők valamivel kevesebben voltak, de énekeltek ők is, amennyire tőlük telt. Majd az énekes megkérte, hogy most a buzik énekeljenek... Ekkor csak 1 hang hallatszott: Imre mellettem... :D Nem mintha ilyen beállítottságú lenne - tudtommal -, de így elérte, hogy mindenki észrevegyen minket... Sírva röhögtünk és röhögünk azóta is ezen a bulin, de mivel 3-ónkon kívül, más ismerős nem volt ott, így nem érezheti át a dolog szépségét. Ott voltunk és szabadok voltunk. Azóta se sokszor, de dolgozunk az ügyön...:)
